2. Az árupénz korszaka

A termelés hatékonyságának növekedése révén keletkező árufeleslegek cserére sarkallták az embereket. A nomád törzsek azt, amiből nekik egy adott időszakban több halmozódott fel, mint amit el tudtak fogyasztani, szívesen cserélték olyasmire, amiből hiány mutatkozott. A cserék eleinte esetlegesek és ritkák voltak. Hiszen nem mindig volt sikeres a vadászat, illetve más törzsekkel véletlenszerűen találkoztak, és az egyik törzsnél jelentkező feleslegre nem biztos, hogy a másiknak szüksége volt. Ekkor még az árut árura cserélték (ezt nevezzük barternek), közvetítő eszköznek, a pénznek még nyoma sem volt.

Későbbiekben a munkamegosztás általánossá válásával és a termelési technológiák fejlődésének következtében a megtermelt és cserére szánt árumennyiség egyre gyarapodott, ami a cserék rendszeressé válását eredményezte. A cserék számának növekedésével párhuzamosan a választható termékek száma is emelkedett. A cserék esetlegessége csökkent, a cserearányok pedig egyre állandóbbá váltak. Az adásvétel helyszíne is állandósult, kialakult a piac.

A pénz, mint a cserék közvetítője, először árupénz formájában jelent meg, amikor a feleslegek közül kitüntetett szerepet kapott egy különleges áru, amelyet könnyebb volt tovább cserélni, mint más árut, mert az adott közösségben, társadalomban valamiért nagy népszerűségnek örvendett, ezért szívesen fogyasztották, vagy őrizték meg azt. Ez a tárgy sok cserében vett részt, általános csereeszköz lett, mert az eladni kívánt terméket először erre a különleges árura, majd ezt a tényleg szükséges termékre cserélték. Most már minden termék ebben az egyfajta áruban, „mérhette meg magát”, értéke ehhez viszonyult. A történelem során, más-más helyen és időben különböző termékek váltak népszerűvé, töltötték be a pénz szerepét. Ehhez arra is szükség volt, hogy megfelelő bizalom nyilvánuljon meg az „általános csereeszköz” szerepét betöltő áru iránt. E bizalmat alátámasztotta a csereeszközként forgó árupénzek azon tulajdonsága, hogy pénzként való használatukon túl is értékesnek tekintették őket (belső értékkel rendelkező pénz).