Október utolsó munkanapja 1924 óta a Takarékosság Világnapja. A nemzetközi felmérések szerint nekünk, magyaroknak érdemes ennek kapcsán megállnunk egy pillanatra, hiszen megtakarítás és pénzügyi tervezés terén bizony van még hova fejlődnünk. De miképpen kezdjünk hozzá, hogyan tegyük meg az első lépéseket? Ehhez adunk tippeket.
„Akármikép csűrjük, csavarjuk,/Szép, aki gazdálkodni tud;/Ilyennek aztán az adósság/Nem köt nyakába háborut (…) szóval, mátul fogva/ Takarékos fiú leszek,/Minden garast úgy megbecsűlök,/Miként apám, a jó öreg” – fogadkozott Takarékosság című versében Petőfi Sándor, úgy százhetven éve. A jelek szerint aligha tartottak vele tömegek ebbéli elhatározásában: a pénzügyi előregondolkodás máig gyengéje a magyaroknak. Noha a világ takarékpénztárainak 1924 októberében Milánóban rendezett nemzetközi konferenciáján 28 ország képviselője döntött úgy, hogy október utolsó munkanapját a takarékosságnak szenteli – programokkal, rendezvényekkel, tájékoztatással – ránk, magyarokra évente akár 365 hasonló tematikus nap is ránk férne.
A sor végén
Egy friss OECD felmérés ugyanis rámutatott: százból csupán huszonöt magyar mondja magáról, hogy részletes költségvetést készít, és nagyjából ugyanilyen arányban tartják magukat rendszeres megtakarítónak a megkérdezettek - a szomszédos Ausztriában ez a szám 69 százalék! A lakosság pénzügyi ismereteinek szintjét vizsgáló friss elemzés szerint a vizsgált harminc országból Magyarország összességében a 22-ik helyen végzett.
Nem volt ez mindig így. A piacgazdaság, a hirtelen beáramló széles áruválaszték elbizonytalaníthatta a fiatalabb generációkat, akiknek a szülei még emlékeztek a háború és a nélkülözések időszakára, amikor rendkívül fontos volt az előre gondolkodás. Sokkal ritkább jelenség volt az eladósodottság, mint most. Az említett felmérésben ugyanis erre is rákérdeztek, s az eredmény: tízből egy magyar hitelfelvételre szorul, hogy a havi kiadásait fedezni tudja.
Tervezni csak pontosan, szépen
Márpedig aki nem látta otthon, a családban, hogyan kell a pénzt kezelni, beosztani, annak sokkal nehezebb dolga van, mint akire ez a tudás „öröklődik”. Ám soha nem késő elkezdeni a rendszeres megtakarítást. Akármilyen kis összeget is, de igyekezzünk minden hónapban elkülöníteni. Ennek legegyszerűbb módja, ha megbízást adunk számlavezető bankunknak, hogy havonta beérkező jövedelmünk egy általunk megadott részét minden hónapban helyezze át megtakarítási számlánkra. A megtakarítás pedig már a pénzügyi tervezés előszobája.
Ahhoz ugyanis, hogy pontosan kiszámoljuk, mennyit tudunk megtakarítás címén „nélkülözni” egy hónapban, nagyjából tisztában kell lennünk a rendszeres és eseti kiadásainkkal és bevételeinkkel. Azaz visszamenőleg adatokból – számlákból, átutalási megbízásokból – össze kell állítanunk a jövőre vonatkozó kiadási tételeket.
A pénzügyi tervezés rövid és hosszú távra is szólhat, kezdetnek az elsőt érdemes megpróbálni. Ehhez egy kockás füzet is elegendő; ennél eggyel korszerűbb megoldás az Excel-tábla, de honlapunk Pénzügyi tervezője is segíthet. (http://penziranytu.hu/node/93)
„Lakodalom” helyett
A rövid távú tervek jellemzően 12-18 hónapra szólnak, és havi bontásban tartalmazzák főbb bevételi forrásainkat – jövedelem, családi pótlék –, valamint kiadási tételeinket: hitel törlesztő részlet, nyugdíjpénztári befizetés, rezsi, közüzemi díjak, élelmiszerre, ruházatra, autóra, kikapcsolódásra fordított összegek. A családi költségvetés készítésekor érdemes egész évre előre kikalkulálni a várható kiadásokat, hiszen azok egy része ciklikusan mozog, nem állandó. Télen a rezsivel, nyáron a pihenéssel összefüggő tételek emelkednek meg, míg ősz elején az iskolakezdéshez kapcsolódó kiadások miatt futhatunk ki a tervezett keretből. Mindezeket számba véve végül az is kialakul, hogy nagyjából mennyi lehet a havonta megtakarítható összeg.
Ha urai vagyunk pénzügyeinknek, annak hatása életünk más területein is megmutatkozik. Tudatosabban menedzseljünk mindennapjainkat, pontosan érzékeljük, meddig nyújtózkodhatunk, miben hol a határ. Kezdetben biztosan tehernek érezhetjük, hogy időről időre le kell ülni a táblázatunk mellé „könyvelni”, de ne adjuk fel! Egy idő után szokássá válik majd, és érezhetően megkönnyíti mindennapjainkat. Ne járjunk úgy, mint a szabadságharc költője, aki említett versét e sorokkal zárja: „Hej, csakhogy én az efféléket/Mindig pénz fogytán fogadom;/S amint pénzem jön: akkor ismét/Hegyen-völgyön lakodalom.”