tudatosság

Az elmúlt két évtizedben a háztartások világszerte egyre kevesebbet takarítanak meg. Magyarországon különösen rossz a helyzet: a lakosság többsége ugyanannyit költ, mint amennyit megkeres, csak kevesen tudnak megtakarítani. A 2008-as gazdasági világválság azonban fordulatot hozott, azóta ismét nőnek a megtakarítások. Ez jó jel, hiszen a megtakarítások nemcsak biztonságot nyújtanak az ínséges időkben, hanem az aktuális jólét érzetét is növelik. Akik megtakarítanak, jobban érzik magukat a bőrükben, függetlenül attól, hogy mekkora bevételeik vannak, milyen idősek, vagy éppen milyen nemzetiségűek. Sőt, akik idejekorán elkezdenek a nyugdíjukra gyűjteni, később jobb egészségi állapotnak örvendenek, és boldogabbak, mint akik nem tettek félre erre a célra.Nem elhanyagolható tehát a kérdés, hogy mi serkent minket megtakarításra, hosszú távú pénzügyi gondolkodásra. A megtakarítás nyilvánvalóan pozitív viselkedés, de e tekintetben sajnos nem minden fiatal kap megfelelő mintákat, nevelési hátteret. Az azonnali kielégülés vágya, a családi minta, esetleg a szülők rossz szokásainak átvétele számos fiatalt visz tévútra.

Manapság szeretik elhitetni velünk, hogy minél több dolgot birtokolunk, annál teljesebb az életünk, vagyis annál boldogabbak vagyunk. Úton-útfélen próbálnak rávenni, hogy vásároljunk valamit, elégítsük ki a szükségleteinket. Nem is gondolunk bele, hogy a reklámok és bármilyen vásárlásra buzdító ösztökélés önmagában okoz elégedetlenséget. Egész egyszerűen azért, mert elégedetlenekké válunk a meglévő javainkkal. Ugyanakkor a vásárlásból fakadó elégedettség sem tart túl hosszú ideig, elég gyorsan újabb ingerekre, újabb sikerekre, élményekre, tárgyakra, stb., van szükségünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez az elégedetlenség pedig erőfeszítésre – azaz több munkára – késztet, hogy még szebb/több/jobb dolgunk legyen. Előbb-utóbb a fától már nem látjuk az erdőt, azaz éjjel-nappal dolgozunk, hogy „minden” meglegyen, de nem élvezzük az életünket.