Igen, a forint ma már konvertibilis fizetőeszköz. Magyarországon nem mindig lehetett szabadon külföldi fizetőeszközöket vásárolni. A 60-70-es években gyakorlatilag csak minimális mennyiségben, három évente 50, majd 70, később 100 dollárt lehetett vásárolni, ha valaki külföldre utazott turistaként. A vállalatok is csak bonyolult engedélyezési procedúra eredményeként juthattak devizához, ha külföldről akartak árukat beszerezni, és a kivitelük utáni devizabevételt is kötelezően be kellett szolgáltatni a Magyar Nemzeti Bank részére, melynek ellenértékét forintban kapták meg.
A 80-as évek közepe óta egyre szabadabb a valuta- és devizavásárlás rendszere. 1996 óta a vállalatok gyakorlatilag szabadon juthatnak külföldi fizetőeszközökhöz, és a lakosság is szabadon juthat valutához. Csak néhány esetben léteznek korlátozó intézkedések, ezek a pénzmosással szembeni hatékony fellépést szolgálják. A pénzmosást megakadályozó intézkedések egyebek mellett az ügyfél azonosítását írják elő.
A Magyar Nemzeti Bank minden nap közli a fontosabb külföldi pénznemek forinthoz viszonyított árfolyamát (átváltási arányokat), ezek az úgynevezett hivatalos devizaárfolyamok. Közvetlenül a Magyar Nemzeti Banktól (Banknak) csak a kereskedelmi bankok és az egyéb pénzintézetek vásárolhatnak (adhatnak el) devizát, magánszemélyek nem.
A devizapiaci tranzakciók (adás-vétel) és valutaváltás esetén kétféle árfolyam kerül meghirdetésre: a vételi (amin a bank megveszi az adott pénznem egy egységét) és az eladási árfolyam (amin a bank eladja az adott pénznem egy egységét). Az eladási árfolyam magasabb, mint a vételi, ez biztosítja a bank hasznát, illetve fedezi költségeit az átváltás tevékenységén. A kereskedelmi bankok és egyéb pénzváltók vételi és eladási árfolyamai eltérhetnek egymástól, ezért érdemes „szétnézni” a lehetőségek között, mielőtt forintunkért devizát vásárolnánk.