Pénzhez az emberek jellemzően úgy jutnak, hogy munkavégző képességüket „eladják”, azaz munkát vállalnak. Természetesen ezen kívül egyéb módok is léteznek a „pénzszerzésre”. Van, aki nyer a lottón, van, aki örököl, van, aki bérbe adja a lakását. Általánosságban elmondhatjuk, hogy pénzhez úgy juthatunk, ha valamely birtokunkban lévő erőforrást (munkavégző képesség, tőke, természeti tényező) eladjuk, vagy bérbe adjuk.
Igen ám, de a munkaadónknak honnan van pénze? És akitől örököltünk, az hogyan jutott hozzá? Egyáltalán másoknak honnan van pénzük? Úgy tűnhet, hogy „mindenki” kapja „valakitől”, persze „valamiért”, és így bezárul a kör. Ebből az következik, hogy kell lennie egy olyan szereplőnek, vagy szereplőcsoportnak, amely valójában képes pénzt teremteni, hiszen a növekvő termelés, az egyre több létrehozott áru, nyújtott szolgáltatás cseréjének lebonyolítása általában több pénzt igényel.
A mai pénz „teremtése”, azaz annak gazdaságba történő bekerülése, illetve a pénz „megsemmisítése”, azaz a forgalomból történő kikerülése a pénzügyi közvetítőrendszer, azon belül is a kereskedelmi bankok (más néven hitelintézetek) feladata. Rajtuk kívül a folyamatban fontos szerepet tölt be az adott ország központi bankja (más néven jegybankja).
A pénz teremtésének két módja van:
-
Hitelnyújtással, azaz pénz jön létre, ha valamelyik kereskedelmi bank hitelt nyújt valamely gazdasági szereplőnek (ügyfél). Ezért hívják a modern pénzt hitelpénznek is.
-
Külföldi deviza vétele során, vagyis akkor, ha az adott ország valamely bankja külföldi fizetőeszközt (devizát) vásárol egy gazdasági szereplőtől.
A pénz kikerülése a gazdaságból szintén kétféle módon történhet. Ezek „tükörképei” a fentebb említett módszereknek, vagyis:
-
Hitel visszafizetéssel
-
Külföldi fizetőeszköz (deviza) eladásával
A fenti esetekben az ügyfél a kereskedelmi bankkal kerül kapcsolatba: a hitelfelvételhez, illetve törlesztéshez kapcsolódva „jóváírják” vagy „megterhelik” bankszámláját. Ma már természetesnek tekinthetjük, hogy a gazdaság szereplői bankszámlával rendelkeznek, és pénzforgalmuk jelentős része ezeken keresztül bonyolódik.
A modern pénz számlapénz formában jön tehát létre, de ha szükséges, akkor készpénzre átváltható (konvertálható). Ez történik például akkor, ha számlánkról bankfiókban vagy bankjegykiadó automatából készpénzt veszünk fel. Ekkor a forgalomban lévő pénz mennyisége nem változik, csak egy része „formát vált”.
A pénz megjelenési formája alapján lehet:
-
Készpénz, amely bankjegy és érme formájában van jelen a gazdaságban.
-
Számlapénz („bankszámlapénz”), amelynek nincs fizikai megjelenési formája, gyakorlatilag számlákon nyilvántartott adat. A számlákat erre szakosodott intézmények (pl. kereskedelmi bankok) nyitják, majd vezetik az ezt igénylő gazdasági szereplők számára. A kereskedelmi bankok ma már elektronikusan, számítógépek segítségével tartják nyilván a számlákon lévő pénzt, illetve a számlán bonyolódó műveleteket (pl. a már említett készpénzfelvételt vagy egyéb műveleteket).
A készpénz tartása és használata nem feltétlenül kényelmes és biztonságos. Ezért egyre inkább előtérbe kerülnek az úgynevezett készpénzkímélő fizetési technikák. (Ezeket részletesebben tárgyaljuk a III./10. leckében.)
A fizetési forgalom nagyrészt már számlapénz formájában bonyolódik, hiszen – szemben a készpénzforgalommal – ez a megoldás olcsóbb, és jobban nyomon követhető. Sok esetben - pl. vállalatok közötti fizetéskor, vagy az állami alkalmazottak bérkifizetésekor, stb. – jogszabály írja elő kötelező jelleggel a számlapénz használatát.